A tér a belváros legmagasabb pontja, a város születésének kiindulópontja. A Honfoglalás idején már Árpád vezér is itt hozta létre fejedelmi központját. Majd Géza fejedelem a sziget legmagasabb pontján épített négy karéjos, keleti hatást mutató templomot, fejedelmi palotát, köréje pedig várat.

Érdemes alaposan szemügyre venni a Megyeház utca házait, melyek szerkezetükben még ma is a középkort idézik. A 7. sz. ház falán tábla jelzi, hogy ezen a helyen állt a Géza Fejedelem palotája helyén emelt, Szent István által épített korai királyi vár nyugati külső erődítésfala.

Itt állt a középkori város déli csücskét lezáró várfal rondellája (erődítménye). A mai Szent István tér és Vörösmarty tér közötti téren kertek voltak. A szomszéd karmelita templomhoz tartozó kert a mai tér közepéig nyúlt. Az itt álló, város déli csücskét lezáró rondellát bontották le elsőként.

A közel 1 m széles városfalat vizesárok vette körül. A középkorban felvonóhidak biztosították az összeköttetést, az átjárás pedig az őrség által védett városkapukon át történt. Kezdetekben a városkapukból kettő volt. Ezek közül a Palotai kapu Várpalota-Veszprém felé bonyolított forgalmat. Mátyás korában erős, köríves bástyát, ún. barbakánt építettek elé.

Innen kitűnő a rálátás a hajdani várfalra. A középkori városfalat a 18. sz.-ban bontották le, helyére támfalat emeltek, mely elválasztotta a korai királyi vár dombját a várároktól és az azon túli területektől. Ez a falszakasz látható a park tövében épületek részeként, máshol kertek lezárásaként. Helyenként nyílásokkal áttörve, máshol befalazva.

Az ún. Goldziher-ház az ország talán legrégibb lakóháza. Az épület előtt látni lehet az utca eredeti szintjét. A mai aszfaltburkolat alatt kb. 60–90 cm mélyen találták meg a késő-középkor és a törökkor lapos, kötőanyag nélkül egymás mellé illesztett kövekből készült útburkolatát. Leírásokból tudjuk, hogy már a 16. sz.-ban a belváros utcái mind kövezettek, széles és tiszta utak voltak.

A mai belvárosban is jellemző utcaszerkezet, a házsorok romantikusan kanyargó vonulata persze nem öncélúan alakult ki, ma is a középkori utcaszerkezetet őrzi. A mocsarak közé benyúló földnyelven, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva épültek fel a várfalak, és a várfalakat követve jöttek létre a középkori belváros utcasorai. A Palotai kaputól induló utca végigkanyargott a városon és egészen a Budai kapuig vezetett.

A hősi halált halt Varkocs György várkapitány emlékét őrzi a szobor. A török ostrom idején (1543) a városbíró félve a túlerőtől át akarta adni a várat a szultánnak, azonban a várost védő várparancsnok és katonái a végsőkig kitartottak…

A mai Várkapu utca elnevezés nem véletlen: itt állt az egykori Budai kapu 1872-ben lebontott tornya. A két városkapu közül ez a kapu volt a nagyobb, melyen az északról érkező forgalom bonyolódott. Királyaink ezen a kapun át érkeztek a legfényesebb ceremóniákra, köztük saját koronázási szertartásukra is.

A Basa, Bástya utcák, a Várkörút és az Országzászló tér közötti területen állt a négyzetes alaprajzú késői királyi vár, ami a lebontott régi vár helyett épült. A palota fala a várfalakkal párhuzamosan futott. A Budai kapu és a késői királyi vár színes rekonstrukciós rajza megtekinthető a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületének a Budapest Bank bejárata felé néző oldalán.

Nem véletlen a Mátyás király körút és a Várkörút elnevezés sem, hiszen ezeket végigjárva a középkori vár „körül” tehetünk egy sétát. Ezeken az utakon 100 éve csak gyalogosan vagy legfeljebb ladikkal lehetett volna közlekedni, ugyanis a város védelmét is szolgáló mocsarak maradványaiként víz csörgedezett a később beboltozott csatornákban. Partjukon sétányok vezettek, az átjárást hidak biztosították.

Szívesen időzött a liget fáinak árnyékában Fehérvár egykori püspöke, Prohászka Ottokár, aki után a liget a nevét kapta. „Magyarország apostola és tanítója” 22 évig szolgált a városban, szellemét őrzi a monumentális, 14,2 m magas Prohászka-emlékmű. Az angyal figurája bal kezében keresztet emel a magasba, talapzata a városfalat lezáró kőpillér. A pilléren lejjebb Prohászka Ottokár domborműve látható.

Vegyük szemügyre a fák és szobrok mögött szerényen megbújó várfalat! A Várfal park mellett ez a másik hely a történelmi belvárosban, ahol a középkori városfal kibontva, eredeti magasságában helyreállítva, egy hosszabb (100 m) szakaszon feltárulkozik. Az egész óvárost körülvevő, vegyes falazású, nagyobbrészt kváderkövekből rakott falat IV. Béla építtette a tatárjárás után, hogy egy újbóli támadástól megóvja a várost.

Wathay Ferenc várkapitány ültében is méltóságteljes bronzszobra Lux Elek szobrászművész alkotása. Wathay nevéhez fűződik Székesfehérvár 1601-es visszafoglalása a törököktől. A veszteségbe azonban nem nyugodott bele a szultán, újra támadott, és sikerült ismét bevennie a várost. 1602 augusztusában a vár elestekor Wathay több tiszttársával együtt sebesülten török fogságba került.

A legrövidebb út vissza a Városház térre a Romkert hármas tagolású várkapuján át vezet. A kapu csupán szimbolikus, hiszen soha nem állt itt igazi várkapu. A középső, legszélesebb ív alatt autóút haladt át a 70-es évekig, az Országalmát megkerülve kanyarodott el a Fő utca felé.