Székesfehérvár szabad királyi város jogállását az államalapító Szent Istvántól kapta. A köznyelvben Országalmának nevezett „Fehérvári jog” című alkotás ennek az ősi kiváltságnak állít emléket.

A szovjet katonaság 1945-ben a kompozíciót bedeszkázta. Az ötvenes években félbevágták, eltávolítva a felső részét a kereszttel együtt. Kerek formáját az 1960-as években nyerte vissza, majd 1986-ban a kereszt is visszakerült a helyére. A kútmedence fölött elhelyezkedő szobor talapzatán három oroszlán tartja az Országalmát. Mindegyikük egy-egy címert őriz: az ország címert, a városcímert és II. András címerét. Az alattuk levő három évszám a város életének jelentős eseményeit jelöli.

Wilhelm Ottó - Nézzük együtt- Székesfehérvár

Nézzük együtt! Én ezt látom:

Ez a város: éber álom,

Kínál engem belső fénnyel;

hová nézek: mindenütt: jel.

Itt a város hite, szive;

ölelésért járok ide:

ölel a múlt, üzen ősöm,

minden kő itt ismerősöm.

Itt megnyugszom, feloldódok –

ez a frontfal bűvös homlok.

Itthon vagyok, megérkeztem,

harang kondul, galamb röppen

akármerre nézek, nekem

ez a város mindig üzen:

itt estem el, mikor roller

az út szélén akadt s dőlt el;

itt porolt le édesanyám,

s a kabátot itt adta rám.

Országalma? Szörnyen nagy volt,

s míg csodáltam, fagylaltom folyt.

Erre jártam kéz a kézben,

túláradó napsütésben…

Elkápráztat fény, szín, árnyék;

hívogat a harangjáték…

Az a szöglet visszaterel,

neki fodros erkély felel…

Tudja-e ki erre jár most,

hányszor újult meg a város?

Buja barokk bája árad:

álmaimnak növel szárnyat,

tornyok között, tetők felett

csapong , árad a képzelet.

Rác utcai házak sora

és a templom hívja oda,

majd a Bory vár csábítja

s árkádsorán libben vissza

bejárni az udvart, kertet

ahol a szél árnyat kerget…