Visegrád mellett Fehérvár is Mátyás szeretett városa volt, itt tartotta esküvőjét Beatrix királynéval, és Fehérvárott is temették el. A halálának 500. évfordulójára átadott gótikus-reneszánsz emlékmű szinte megtöri a belváros barokk képét. Az alkotás Melocco Miklós, Masznyik Csaba, Krahling János és Kisfaludy Attila munkáját dicséri.

Wilhelm Ottó

Mátyás király álmatlan éjszakája

Apám, még ma is sistereg az erő

belőled felém!

Kell is, mert nehéz az örökség

méltónak maradni hozzád…

Bárcsak én is harcos,

bárcsak én is hadvezér

lehettem volna-

a becsület bajnoka!

De csak király vagyok,

de csak hazug intrikusok,

cselszövők, álnokok és rablók

zsarnoka lehettem.

Ó, a hatalom

csak pillanatnyi lehetőség:

parancsolni, dönteni, öletni….

Mi ebben az öröm?

Sunyi tekintetek, cafka érdekek,

tolakodás, nyájas szavak,

gyeplőn tartott ádáz indulatok…

Ez vesz körül.

Apám érdemétől lettem uralkodó..

Hé, bátyám, ez tán neked

megfelelt volna?

Tudom, neked se…

Összefogni, megvédeni, társakká regulálni

ennyi önző széthúzót…

Ki áll mellettem az oszmán horda ellen?

Az ígérgetők, hajbókolók?

Ugyan!

Türelem, csel és kifogások,

mellébeszélés, pillanatnyi szövetségek,

hamis hírkeltés-

ez a szerepem.

Szent Magyar Korona –

hogy lehetnék méltó hozzád,

mikor elcserélnélek

szeretetért, babérkoszorúért.

Selyem ing, bársony kaftán, puha bőrcipő,

kényeskedés, kellem….

Ugyan!

Mellvért, kard és páncélsisak,

nyihogó paripák, füstös tábortüzek –

miért ez a vágyam?

Bátorság, vad erő, szívós akarat,

szilárd férfi jellem –

ettől lennék boldog!

Helyettük pénz, rang

és ravaszság a fegyverem,

no és házasság, fenyegetés,

dicséret, ajándék.

Fogság, váltságdíj, tőr és méreg –

ez a hatalmasok bére.

S most: három égtáj felől

szorít az ellenség.

Ezért kell a zsoldos, drága,

de féktelen fekete sereg,

ezért a lelketlen adó kivetések,

ezért a színlelt megalkuvás,

ezért a nyájas diplomácia,

kenetteljes kellemkedés…

Holott: fegyver nélkül nincs szabadság,

erő nélkül nincs tekintély,

soha sincsen béke.

Csillagok közt csodaszarvas:

jelöld ki az utunk;

Atillának táltos kardja:

védd meg az igazunk!

Térdelj hát le Bécs,

hajtsál fejet Prága,

húzd vissza a körmöd

vicsorgó Isztambul!

És most: engedj, kötelesség,

hadd lehessek ember,

hadd keressem én is

még az örömet,

hadd higgyem, hogy ami szép

az nem hazug;

a magasztos templom: Isten műhelye;

az arányos szobor a természet kegye;

a fáklyás műveltség hasznos ajándék;

a vonzó női ágyék,

az ég felé terelő dallamok,

az ölelő verssorok,

a bölcsességek és a tudás

titkos fészkei: a csatos kódexek,

a képzelettől rejtélyes, érzelmes piktúrák –

miattatok érdemes élni!

A műveltség az érték,

nem a guruló arany,

no és az alkotás,

a teremtő elme ajándéka…

Ó, te fényes, szellemfényes Itália,

ó, ti okos, barbár latin bölcselők!

Ti tanítottatok nem csak nézni –látni:..

Udvaromnak így lett fénye a művészek

serény koszorúja.

Országomban általuk terjed el a szép,

széled szét és dívik az igényesség.

Isten kegyelméből immár

a mi életünkben is

juthat égi ajándék

a lángsugarú Mennyből….

Révfülöp 2025.július 19.